TERMINUS SERIES / 2025-
Alongside my artistic work, I teach artistic anatomy in the the Hungarian University of Fine Arts Artistic Anatomy Department. As part of my current Doctoral research, I create large-scale, portrait-like drawings of skulls and skeletons exploring how anatomical collections function as carriers of memory. The unique holdings of the Hungarian University of Fine Arts Artistic Anatomy Department offer the opportunity to examine, in a historical context, how the visual culture of anatomical representation has evolved, and how the aesthetic interpretation of bodily remains has contributed to practices of remembrance, archiving, and representation.
 |
| Exploded Skull / 2025 / crayon / 90 × 90 cm |
 |
| Skull, Front View / 2025 / crayon / 78 × 53 cm |
 |
| detail |
 |
| Skull, Profile View / 2025 / crayon / 78 × 52.5 cm |
 |
| detail |
 |
| Skulls / 2025 / crayon / 2 pieces, 50 × 50 cm each |
 |
| Skulls / 2025 / crayon / 2 pieces, 50 × 50 cm each |
 |
| Skull on a Table I / 2025 / crayon / 50 × 50 cm |
 |
| Skull on a Table II / 2025 / crayon / 50 × 50 cm |
 |
| Skull with Hole / 2025 / crayon / 50 × 50 cm |
My doctoral research focuses on the challenges of preserving digital artworks, which I explore in my artistic practice through an analogue approach. Skulls and skeletons, as physical remnants and markers of the passage of time, enter into a dialogue with the fragility and vulnerability of digital data. In my artistic practice, particularly through the example of the analogue archive that forms the basis of my doctoral work, representations of skeletons and skulls function simultaneously as visual metaphors for transience, the passage of time, and the persistence of memory.
Through portrait-like representations of skeletons and skulls selected from the collection of the Department of Artistic Anatomy, I reflect on the transience and preservation of memories, data, and physical forms. At the centre of my artistic work are skeletons and skulls as the final carriers of identity and memory. Much of the department’s collection entered the institution through donations. Their names, life stories, and personal histories are often unknown to us. This absence of a personal narrative creates a particular tension within the act of portraiture: the remains depicted are traces of once-living individuals, while the stories and lives behind them have faded into obscurity.
At the same time, a skeleton can preserve a remarkable amount of information. It can reveal aspects of an individual’s sex, age, state of health, and traces of their life, including injuries, diseases, and inherited or acquired characteristics. Beyond this, its shape, structure, and unique surface features remain as a form of silent testimony to fundamental shared experiences of human existence: vulnerability, our susceptibility to the passage of time, and the inevitability of disappearance, as well as the need to remember.
The portraits of skeletons and skulls are therefore not merely anatomical representations, but also visual metaphors for personal histories and individual destinies. They appear as carriers of identity while gradually losing their informational content over time, much like digital data, which is likewise exposed to the risks posed by continuous technological change and physical deterioration.
Most of the works are large-scale crayon drawings. In depicting the skeletons, I pay particular attention to signs of degradation—wear, cracks, and other traces of deterioration—as an analogy for digital data loss, one of the central challenges of archival preservation. My artistic work is thus both an homage to scientific collections and an exploration of questions surrounding human life, memory, and transience.
MAGYAR:
Doktori kutatásom központjában a digitális művészeti alkotások megőrzésének nehézségei állnak, melyeket mestermunkámban analóg módon próbálok megfogalmazni: a koponyák és csontvázak, mint fizikai emlékek és az idő múlásának jelzői, párbeszédet alakítanak ki a digitális adatok törékenységével és sérülékenységével. Az én művészi gyakorlatomban, különösen a mestermunka analóg archívumának példáján keresztül, a csontvázak és koponyák ábrázolása egyszerre szolgál a múlandóság, az idő múlásának és az emlékezés állandóságának vizuális metaforájaként.
Az Anatómia Tanszék gyűjteményéből válogatott csontvázak, koponyák portrészerű ábrázolásán keresztül reflektálok az emlékek, adatok és fizikai formák mulandóságára és megőrzésére. A mestermunkám középpontjában a csontvázak, koponyák mint az identitás és az emlékezés utolsó hordozói állnak. A tanszék gyűjteményének nagy része felajánlás útján került az intézmény birtokába. Nevük, életútjuk és történetük gyakran ismeretlen számunkra. Ez a hiányzó személyes narratíva különös feszültséget ad a portrékészítés aktusának: az ábrázolt maradványok az egykori élet jelei, miközben a mögöttük húzódó sorsok a feledés homályába vesztek. Ugyanakkor egy csontváz sokféle információt hordozhat: árulkodik az egyén neméről, koráról, egészségi állapotáról, életének nyomairól, sérülésekről, betegségekről, öröklött vagy szerzett jellegzetességekről. Mindemellett az alakja, szerkezete, a felszín egyedi jegyei egyfajta csendes tanúságtételként maradnak fenn, amely az emberi lét alapvető közös tapasztalatairól szól: a sérülékenységről, az idővel szembeni kiszolgáltatottságról, és az eltűnés, az emlékezés szükségességéről.
A csontvázak és koponyák portréi nem pusztán anatómiai ábrázolások, hanem személyes történetek és sorsok vizuális metaforái is, amelyek identitások hordozóiként jelennek meg és az idő múlásával fokozatosan veszítik el információs tartalmukat hasonlóan a digitális adatokhoz, amelyek szintén ki vannak téve a folyamatos technológiai változások és fizikai romlás veszélyeinek.
A képek többsége nagyméretű zsírkrétarajz. A csontvázak megörökítése során külön figyelmet fordítok a degradáció jeleire (kopások, repedések), mintegy analógiájaként a digitális adatvesztésnek, amely az archiválás egyik legfőbb kihívása. A mestermunkám tehát egyszerre tiszteletadás a tudományos gyűjtemények előtt, és reflexió az emberi élet, emlékezés és múlandóság kérdéseire.
